Amit a faliórákról tudni kell
A falióra a falra akasztott órára utal, amely a toronyórákból származik. A 16. század körül jelentek meg Európában a nagy toronyórás épületek. Az akkori gyártástechnológiai korlátok miatt az órák általában nagyobb méretűek voltak. A technológia fejlődésével, különösen a 20. század közepén a japán kvarcóra-technológia áttörésével a kis faliórák háztartások ezreiben váltak népszerűvé.
osztályozás
A faliórák főként a következő kategóriákba sorolhatók:
Mutatós típusú kvarc falióra: elektromos árammal hajtott kvarckristályok által keltett szabályos rezgés elve alapján készült, változatos megjelenésű, otthoni használatra alkalmas.
Mechanikus falióra: Tekercselő rendszert alkalmaz, és az inga elve szerint készül. Megjelenése erős mechanikai színű, de az időzítési pontossága gyenge.
Digitális falióra: A modern elektronikai technológiát ötvözve általában nagyobb pontossággal és funkcionalitással rendelkezik.
Vásárlási óvintézkedések
Stílus: A faliórákat általában tetszetős helyekre akasztják, ezért a stílusnak illik a szoba dekorációjához, hogy dekoratív hatású legyen.
Méret: A falióra méretét a helyiség méretének megfelelően kell kiválasztani. A kis helyiségek kisebb faliórák elhelyezésére alkalmasak, míg a nagy szobák a nagyobbak számára. Egy tipikus hálószoba vagy nappali (15-20 négyzetméter) 12 vagy 14 hüvelykes faliórák elhelyezésére alkalmas, míg egy nagy nappaliba (20-40 négyzetméter) a 14 vagy 16 hüvelykes falióra.
Hang: A seprő mozgás a legkönnyebb hangot bocsátja ki, amely hangérzékeny környezetekhez alkalmas.
